Bemutatkozás

A GAIA CLUB egy teljeskörű, testi-lelki egyensúlyhoz vezető életmód-program, mely a létezés minden szintjét átfogja. Egyrészről a fizikai test egészségét segíti az EIS /ESG diagnosztikán alapuló életmód-tanácsadás, másrészt a lelki-tudati, és ezen keresztül is a fizikai jóléthez segít hozzá a NES rendszer. A két rendszer egymástól teljesen függetlenül is alkalmazható, de tapasztalataim szerint nagyon jól kiegészítik egymást, így célszerű együttes alkalmazásuk.

A vizsgálatot követően minden esetben konkrét tanácsokkal, személyre szabott életmód programmal és - szükség esetén - az adott szakorvos, vagy természetgyógyász kollégához személyes ajánlással látjuk el a hozzánk fordulókat és kontroll mérések során folyamatosan nyomon követjük a gyógyulási folyamatot.

Dr. Kontár Gábor, a Gaia Club vezetője

1994-ben végeztem a SOTE-n, 6 évig az Országos Baleseti Intézetben, 6 évig a Központi Honvédkórházban dolgoztam baleseti sebészként, 2000-ben szakvizsgáztam. Munkám során gyakran találkoztam fel nem ismert, ki nem vizsgált eltérésekkel, betegségekkel, melyek a mai egészségügy szűrőjén nem akadtak fenn. 2007-ben kezdtem életmód-tanácsadással, illetve ESG szűrővizsgálattal foglalkozni; ennek során számos, a mai hagyományos orvosi kivizsgálás során fel nem deríthető eltérést diagnosztizáltunk, sok esetben eredményes oki terápiát is tudtunk alkalmazni. 2008 óta dolgozom NES terapeutaként, azóta a két rendszer eredményeit kombinálva. "Ha nem vagy hajlandó változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad" -ez az idézet nem mai keletű, Hippokratesztől származik. De azóta is igaz -ha valaki nem tesz tudatosan lépéseket az egészségéért, lelki-tudati fejlődéséért, ott nincs megoldás. Az emberiség döntő többsége kívülről várja mindenre a megoldást, de helyette senki sem képes megoldani a problémáit, mi több, az egészségét, egységét visszaadni. Mindig, minden helyzetben önmagunk vizsgálatával kell kezdenünk, ott a megoldás kulcsa.

 

Pár gondolat a gyógyításról, gyógyulásról

A mai orvostudomány zsákutcába jutott. Nem az egészségügyről beszélek, tudjuk, a magyar egészségügy milyen állapotban van... A jól működő egészségügyi rendszerek sem tudnak megoldani igazából semmiféle betegséget. Tüneteket kezelnek, beteg részeket eltávolítanak belőlünk, "gyógyszerekkel" tömnek minket. De mi is az, amit betegségnek nevezünk?

Mai fogalmaink szerint a betegség egy tünetcsoport, egy tünetegyüttes. Tünet. Ez már csak a következménye valaminek, ami létrehozta, egy olyan működési zavarnak, aminek az okát kéne megtalálni. A mai tudomány egyre mélyebben ássa bele magát a különböző eltérések felkutatásába, már molekuláris szinten, de a baj az, hogy még mindig a következményt kutatja, nem a kiváltó okot. Alapvető szemléletváltás kellene, be kéne látni, hogy ez az út nem vezet a megoldásokhoz...

A mai orvoslás jelen pillanatban egy rendkívül precíz, aprólékos, de - bocsánat a kifejezésért - betanított szakmunka. Ha ezt és ezt találom, így meg így kezelem, szakmai protokollok keretében. Akkor pedig, ha ez nem jött be, széttárjuk a kezünket és kimondjuk, hogy megállt a tudomány... A mai orvoslás úgynevezett "evidence-based medicine", azaz azt fogadja csak el, amit tudományosan bizonyítottak. De kezdenek homokszemek kerülni a gépezetbe; vannak "megmagyarázhatatlan", rejtélyes gyógyulások, furcsa, "ok nélküli" betegségek...

Rengeteg dolgot kezel az orvoslás, amit nem tud megmagyarázni. Itt van például a fájdalom. Még csak azt sem lehet bizonyítani, hogy létezik. Abszolút szubjektív tapasztalat; ha fáj a fejem, rajtam kívül senki nem érzékeli, nem bizonyítható, nem leírható. Mindenkinek más a fájdalomküszöbe, nincs két ember, aki ugyanúgy érzékelné a fájdalmat. Már ha van egyáltalán, "tudományos" szemmel nézve. Mindenki tudja, hogy vannak érzelmeink. Ezek sem mérhetőek, nem objektívan leírhatóak. Mégis mindenki elfogadja a létezésüket.

A mai, specializálódott orvoslás világában sokszor érzi azt az ember, hogy lélektelen a hozzáállás. Lehet az orvos akármilyen lelkiismeretes, gondos, de mégiscsak vagy a gyomrunkra, vesénkre, májunkra fókuszál, az egészet ritkán látja meg, rossz a perspektíva. Az pedig, hogy az ember nem csupán fizikai test, fizikai létező, gyakorlatilag fel sem merül. Biztos mindenki hallotta már a "porhüvely" kifejezést. Minek is vagyunk a hüvelyei? Nem ok nélkül alakul ki egy ilyen kifejezés. Beszélünk a tudatról, öntudatlanságról, lélekről, szellemről... De miről is?

Legtöbben úgy gondolják, az agy az emberi létezés központja, irányítója. De mi is ez valójában? Egy jól szervezett sejthalmaz, ami alapvetően nem különbözik a test többi részétől. Ez is, akárcsak a többi, egy bizonyos feladatra összeszerveződött sejtek összessége. Olyan, mint egy számítógép, koordinál, rendszerez, tárol. Ez mind nagyon szépen hangzik, de ugye, a számítógéphez is kell egy szoftver, ami az adatokat kezeli. Itt jön a kérdés, hogy ez honnan származik? Ki írta meg, ki "installálta"?

A tudat nem azonos az aggyal. Ha azonos lenne, biztos találnánk különböző pszichés kórképek esetében valami fizikai eltérést az agy szerkezetében... A tudat az ennél jóval több. A tudat az az emberi lélek, a szellem... A tudat, a lélek az, aminek a fizikai test a hüvelye, a kifejeződése. Tudjuk, sőt az orvostudomány is egyre inkább elfogadja, hogy vannak pszichoszomatikus betegségek. Sokszor előfordul, hogy ha valaminek nem találják az okát (mint eddig egyetlen betegségnek sem!), rálegyintenek, hogy biztos pszichoszomatikus... De mit is takar ez a kifejezés? Ha valami lelki, tudati probléma áll fenn, ez egy idő után különböző testi, fizikai tünetekben, betegségben manifesztálódhat. Az asthma ma már a WHO által is elfogadottan pszichoszomatikus betegség pl., aminek elfogadott kezelési módja az akupunktúra. De ha egy betegség esetén elfogadjuk ezt, miért ne lehetne így a többi esetében is?

Az Univerzumban minden rendszer három összetevőből épül fel: tudat, információ és kommunikáció. Bármelyik hiánya működésképtelenné teszi a rendszert. Ha mélyebben belegondolunk, ezt a három tényezőt mindenben megtaláljuk, e nélkül semmi nem működik. Az ember esetében a tudatot ismerjük, ugyan nem bizonyítható "tudományosan". Mindenki egyénileg, szubjektíven éli meg. A kommunikációról vannak bizonyos ismereteink az emberi testben, az idegrendszerről, a hormonokról, de ez a tudás elég korlátozott, és minimális mértékben képes csak magyarázatot adni a szervezet tökéletes összehangoltságára. Az információról pedig gyakorlatilag nincsenek ismereteink.

A jelenlegi orvoslás tüneteket kezel, nem gyógyít. Gyógyításról akkor beszélhetnénk, ha a tüneteket kiváltó okot meg tudnák szüntetni, a hibás működéseket korrigálni. Egy epehólyagműtéttel eltávolítanak egy "zacskót", amely lehetőséget biztosított arra, hogy ott epekő képződjön, de a kőképződési hajlam nem szűnt meg...

A gyógyítás fogalma azt jelenti, hogy kívülről hatva valakire, helyrehozom a hibás működéseket. Az az alapvető probléma, hogy ilyen nem létezik. Nincs gyógyítás. Kizárólag gyógyulás létezik, és ezt a folyamatot tudjuk esetleg külső segítséggel támogatni. Egy fertőzés esetében például, nem az antibiotikum gyógyít, a szervezet öngyógyítása lép működésbe, az immunrendszer, a regenerációs folyamatok... A gyógyszer ehhez adott egy kis segítséget, de alapvetően a szervezet gyógyította meg önmagát. Elméletben képzeljünk el egy immunrendszer nélküli embert (hasonló állapot lehetséges pl. csontvelő-transzplantáció után), ha bármilyen fertőzés kialakul, esélyünk nincs gyógyszerekkel megállítani. A többi betegség esetében is hasonló a helyzet, gyógyítani nem tudunk.

A legújabb kutatások jutottak el a NES-hez, ami egy forradalmian új irányt jelent a betegségek elleni küzdelem terén. A jelenlegi, zsákutcának is tekinthető orvoslással szemben teljesen más irányból, más alapokról közelíti meg a betegség kérdését. Alapvetően kimondható, hogy a betegség valami rendellenes működés, folyamat eredménye. Ha megnézzük, mi változhat meg mondjuk egy sejt működésében, több tényezőt kell megnéznünk. Az anyagi összetétele nem változik, minden adott hozzá, hogy ugyanúgy folyjanak tovább az életfolyamatok, odajut minden alapanyag, minden szükséges kellék, mégsem úgy üzemel, ahogy kellene. Hasonlítsuk össze a sejtet egy számítógéppel, vagy egy olyan géppel, ami számítógéppel vezérelt. Általában fizikai hibát nem találunk rendellenes működés esetén; nézzük meg a szoftvert. Szoftverhiba, vírus (nem ok nélkül ez a neve!) állhat a rendellenesség hátterében. Hibás a program, sérült az alapvető fontosságú információ.

Mint feljebb említettem, egy rendszer három alapvető összetevőből épül fel: információ, kommunikáció és tudat. A NES kutatói ebben az irányban kezdtek vizsgálódni, és mindhárom tényezőt megtalálták. A tudat adott, mindenki ismeri, mindenkinek van, de ezt ugye nem lehet "tudományosan" bizonyítani... Kvantumfizikai kutatásokra alapozva sikerült feltérképezniük a kommunikációt: az emberi testmezőt, mely körülveszi fizikai, anyagi lényünket, és mintegy átmenetet, csatornát képezve, összekapcsol minket a tudatunkkal. Ezen át áramlik az az információ, mely testünk minden egyes sejtjét összehangolja, irányítja.

A testmezőt sok tényező befolyásolhatja, melyek meglepően banálisak néha: fizikai ütés, sugárzások, elektroszmog, stressz, toxinok, nehézfémek és még sorolhatnám. Ezek olyan környezeti hatások, melyeknek nap mint nap ki vagyunk téve. Könnyen beláthatjuk, hogy ha sérül az információ, esetleg elvész, az működési zavart eredményez. Ha ez a kommunikációs csatorna, a testmező sérül, torzul, akkor az információ vagy nem jut át, vagy esetleg hibás lesz.

A testmezőt sikerült feltérképezni, leírni ennek az ideális alapszerkezetét, és egy számítógépes szoftver segítségével össze lehet hasonlítani az adott ember egyedi testmezőjét ezzel az ideálissal. Az eltéréseket jelzi a program.

Az ideális testmezőre vonatkozó információt kódolták be a kutatók informált cseppekbe, melyek alapvetően semmi anyagi természetű összetevőt nem tartalmaznak, kizárólag minimális mennyiségben kolloid állapotú ásványi nyomelemeket, melyekre amúgy is szüksége van az emberi szervezetnek. Ezekkel a cseppekkel a sérült részt kikerülve, direkt lehet a testbe juttatni a szükséges helyes információt. Ezzel egy potenciált juttatunk be, a szervezet öngyógyító folyamatait segítve, hogy a helyes információt felhasználva a folyamatok helyreállhassanak. Ha esetleg olyan információt adunk, amire nincs szükség, nem történik semmi, azt nem használja a szervezet; a jónál nem tudunk jobbat csinálni...

Egy olyan megoldás került az emberiség kezébe ezzel, ami ténylegesen oki kezelést nyújthat a különböző betegségekre; hiszen az eredeti hibát állítjuk így helyre, amely újabb és újabb rendellenes folyamatot szülne és végül tünetekhez, betegségekhez vezetne. Ennek a rendszernek a segítségével a test kommunikációs folyamatai helyreállnak, a testen belüliek és a tudat felé irányulók is. Ez utóbbi rendkívüli jelentőségű lehet a különböző tudati, pszichés problémák megoldásában, feldolgozásában is, mint az eddigi tapasztalatok igazolják. Ezen az úton egyre jobb lesz a kapcsolat a "felsőbb énnel" is, a tudatossági szint is magasabbá válik.

Azt hiszem, ez a jövő útja, az az ösvény, ami elvezet minket a testi-lelki jólétbe, a harmóniába, és nem csak tüneti szinten, hanem teljes valónkban, mindenféle mellékhatások nélkül.