Bemutatkozás
A
Gaia Club egy életmód tanácsadó és egészségmegörző program,
professzionális ESG (EIS) diagnosztikára
és NES terápiára
alapozva.
Az
ESG (EIS) egy gyors, fájdalommentes, pontos, minden szervre
és működési folyamatra kiterjedő, a paciens számára is világosan
érthető, a teljes testet a sejtek szintjén feltérképező
professzionális, kifejezetten orvosi szűrővizsgálat.
A
NES forradalmi kvantumfizikai gyógyító eljárás, ami kizárólag
a szervezet öngyógyító mechanizmusát támogatja pusztán
információ átadása útján!
Az ember egy egység, nem lehet szétválasztani fizikai és
szellemi lénnyé. Aki változtatni szeretne az életén, valahol
el kell kezdje. Mi a fizikai síkon segítünk, de hiszünk
abban, hogy ez a többi minőségben is segít előidézni a vágyott
változást, hiszen, ha egészségesek vagyunk, jól érezzük
magunkat a testünkben, könnyebben teremtünk minden szinten
minőségi életet magunknak, mert a pozitív érzések pozitív
tapasztalatokat vonzanak. Mindig az első lépést nehéz megtenni,
tartson velünk, mi segítünk! Teremtsünk közösen jólétet!
A vizsgálat során kimutathatók a szervezetben fellelhető
már kialakult kóros folyamatok, és a még tünetet nem okozó,
de a betegség kockázatát már magában hordozó elváltozások,
hajlamok is (daganatok, diabétesz, érelmeszesedés, gyulladásos
gócok stb)!
Feltérképezhető
-
az
energia szint,
-
sav-bázis
egyensúly,
-
hormon
és ionszint,
-
szabadgyökök,
-
liszt
és tejfehérje érzékenység,
-
betegség
kockázatok (tumor, diabétesz, érelmeszesedés, depresszió
stb.),
-
izületek,
belső szervek és az egész szervezet általános állapota.
A
vizsgálatot követően minden esetben konkrét tanácsokkal,
személyre szabott életmód programmal és - szükség esetén
- az adott szakorvos, vagy természetgyógyász kollégához
személyes ajánlással látjuk el a hozzánk fordulókat és kontroll
mérések során folyamatosan nyomon követjük a gyógyulási
folyamatot.
Dr.
Kontár Gábor, a Gaia Club vezetője
1994-ben
végeztem a SOTE-n, 6 évig az Országos Baleseti Intézetben,
6 évig a Központi Honvédkórházban dolgoztam baleseti sebészként,
2000-ben szakvizsgáztam. Munkám során gyakran találkoztam
fel nem ismert, ki nem vizsgált eltérésekkel, betegségekkel,
melyek a mai egészségügy szűrőjén nem akadtak fel. 2007-ben
kezdtem életmód-tanácsadással, illetve ESG szűrővizsgálattal
foglalkozni, ennek során számos, a mai hagyományos orvosi
kivizsgálás során fel nem deríthető eltérést diagnosztizáltunk,
sok esetben eredményes oki terápiát is tudtunk alkalmazni.
Hitem
szerint a gyógyulás mindig "fejben" dől el.
Bölcs
dolog, ha a nagy problémákkal már akkor foglalkozunk, amikor
még kicsik.
Pár
gondolat a gyógyításról, gyógyulásról
A
mai orvostudomány zsákutcába jutott. Nem az egészségügyről
beszélek, tudjuk, a magyar egészségügy milyen állapotban
van... A jól működő egészségügyi rendszerek sem tudnak megoldani
igazából semmiféle betegséget. Tüneteket kezelnek, beteg
részeket eltávolítanak belőlünk, "gyógyszerekkel" tömnek
minket. De mi is az, amit betegségnek nevezünk?
Mai
fogalmaink szerint a betegség egy tünetcsoport, egy tünetegyüttes.
Tünet. Ez már csak a következménye valaminek, ami létrehozta,
egy olyan működési zavarnak, aminek az okát kéne megtalálni.
A mai tudomány egyre mélyebben ássa bele magát a különböző
eltérések felkutatásába, már molekuláris szinten, de a baj
az, hogy még mindig a következményt kutatja, nem a kiváltó
okot. Alapvető szemléletváltás kellene, be kéne látni, hogy
ez az út nem vezet a megoldásokhoz…
A
mai orvoslás jelen pillanatban egy rendkívül precíz, aprólékos,
de - bocsánat a kifejezésért - betanított szakmunka. Ha
ezt és ezt találom, így meg így kezelem, szakmai protokollok
keretében. Akkor pedig, ha ez nem jött be, széttárjuk a
kezünket és kimondjuk, hogy megállt a tudomány... A mai
orvoslás úgynevezett "evidence-based medicine", azaz azt
fogadja csak el, amit tudományosan bizonyítottak. De kezdenek
homokszemek kerülni a gépezetbe; vannak "megmagyarázhatatlan",
rejtélyes gyógyulások, furcsa, "ok nélküli" betegségek...
Rengeteg
dolgot kezel az orvoslás, amit nem tud megmagyarázni. Itt
van például a fájdalom. Még csak azt sem lehet bizonyítani,
hogy létezik. Abszolút szubjektív tapasztalat; ha fáj a
fejem, rajtam kívül senki nem érzékeli, nem bizonyítható,
nem leírható. Mindenkinek más a fájdalomküszöbe, nincs két
ember, aki ugyanúgy érzékelné a fájdalmat. Már ha van egyáltalán,
"tudományos" szemmel nézve. Mindenki tudja, hogy vannak
érzelmeink. Ezek sem mérhetőek, nem objektívan leírhatóak.
Mégis mindenki elfogadja a létezésüket.
A
mai, specializálódott orvoslás világában sokszor érzi azt
az ember, hogy lélektelen a hozzáállás. Lehet az orvos akármilyen
lelkiismeretes, gondos, de mégiscsak vagy a gyomrunkra,
vesénkre, májunkra fókuszál, az egészet ritkán látja meg,
rossz a perspektíva. Az pedig, hogy az ember nem csupán
fizikai test, fizikai létező, gyakorlatilag fel sem merül.
Biztos mindenki hallotta már a "porhüvely" kifejezést. Minek
is vagyunk a hüvelyei? Nem ok nélkül alakul ki egy ilyen
kifejezés. Beszélünk a tudatról, öntudatlanságról, lélekről,
szellemről... De miről is?
Legtöbben
úgy gondolják, az agy az emberi létezés központja, irányítója.
De mi is ez valójában? Egy jól szervezett sejthalmaz, ami
alapvetően nem különbözik a test többi részétől. Ez is,
akárcsak a többi, egy bizonyos feladatra összeszerveződött
sejtek összessége. Olyan, mint egy számítógép, koordinál,
rendszerez, tárol. Ez mind nagyon szépen hangzik, de ugye,
a számítógéphez is kell egy szoftver, ami az adatokat kezeli.
Itt jön a kérdés, hogy ez honnan származik? Ki írta meg,
ki "installálta"?
A
tudat nem azonos az aggyal. Ha azonos lenne, biztos találnánk
különböző pszichés kórképek esetében valami fizikai eltérést
az agy szerkezetében… A tudat az ennél jóval több. A tudat
az az emberi lélek, a szellem... A tudat, a lélek az, aminek
a fizikai test a hüvelye, a kifejeződése. Tudjuk, sőt az
orvostudomány is egyre inkább elfogadja, hogy vannak pszichoszomatikus
betegségek. Sokszor előfordul, hogy ha valaminek nem találják
az okát (mint eddig egyetlen betegségnek sem!), rálegyintenek,
hogy biztos pszichoszomatikus... De mit is takar ez a kifejezés?
Ha valami lelki, tudati probléma áll fenn, ez egy idő után
különböző testi, fizikai tünetekben, betegségben manifesztálódhat.
Az asthma ma már a WHO által is elfogadottan pszichoszomatikus
betegség pl., aminek elfogadott kezelési módja az akupunktúra.
De ha egy betegség esetén elfogadjuk ezt, miért ne lehetne
így a többi esetében is?
Az
Univerzumban minden rendszer három összetevőből épül fel:
tudat, információ és kommunikáció. Bármelyik hiánya működésképtelenné
teszi a rendszert. Ha mélyebben belegondolunk, ezt a három
tényezőt mindenben megtaláljuk, e nélkül semmi nem működik.
Az ember esetében a tudatot ismerjük, ugyan nem bizonyítható
"tudományosan". Mindenki egyénileg, szubjektíven éli meg.
A kommunikációról vannak bizonyos ismereteink az emberi
testben, az idegrendszerről, a hormonokról, de ez a tudás
elég korlátozott, és minimális mértékben képes csak magyarázatot
adni a szervezet tökéletes összehangoltságára. Az információról
pedig gyakorlatilag nincsenek ismereteink.
A
jelenlegi orvoslás tüneteket kezel, nem gyógyít. Gyógyításról
akkor beszélhetnénk, ha a tüneteket kiváltó okot meg tudnák
szüntetni, a hibás működéseket korrigálni. Egy epehólyagműtéttel
eltávolítanak egy "zacskót", amely lehetőséget
biztosított arra, hogy ott epekő képződjön, de a kőképződési
hajlam nem szűnt meg...
A
gyógyítás fogalma azt jelenti, hogy kívülről hatva valakire,
helyrehozom a hibás működéseket. Az az alapvető probléma,
hogy ilyen nem létezik. Nincs gyógyítás. Kizárólag gyógyulás
létezik, és ezt a folyamatot tudjuk esetleg külső segítséggel
támogatni. Egy fertőzés esetében például, nem az antibiotikum
gyógyít, a szervezet öngyógyítása lép működésbe, az immunrendszer,
a regenerációs folyamatok... A gyógyszer ehhez adott egy
kis segítséget, de alapvetően a szervezet gyógyította meg
önmagát. Elméletben képzeljünk el egy immunrendszer nélküli
embert (hasonló állapot lehetséges pl. csontvelő-transzplantáció
után), ha bármilyen fertőzés kialakul, esélyünk nincs gyógyszerekkel
megállítani. A többi betegség esetében is hasonló a helyzet,
gyógyítani nem tudunk.
A
legújabb kutatások jutottak el a NES-hez, ami egy forradalmian
új irányt jelent a betegségek elleni küzdelem terén. A jelenlegi,
zsákutcának is tekinthető orvoslással szemben teljesen más
irányból, más alapokról közelíti meg a betegség kérdését.
Alapvetően kimondható, hogy a betegség valami rendellenes
működés, folyamat eredménye. Ha megnézzük, mi változhat
meg mondjuk egy sejt működésében, több tényezőt kell megnéznünk.
Az anyagi összetétele nem változik, minden adott hozzá,
hogy ugyanúgy folyjanak tovább az életfolyamatok, odajut
minden alapanyag, minden szükséges kellék, mégsem úgy üzemel,
ahogy kellene. Hasonlítsuk össze a sejtet egy számítógéppel,
vagy egy olyan géppel, ami számítógéppel vezérelt. Általában
fizikai hibát nem találunk rendellenes működés esetén; nézzük
meg a szoftvert. Szoftverhiba, vírus (nem ok nélkül ez a
neve!) állhat a rendellenesség hátterében. Hibás a program,
sérült az alapvető fontosságú információ.
Mint
feljebb említettem, egy rendszer három alapvető összetevőből
épül fel: információ, kommunikáció és tudat. A NES kutatói
ebben az irányban kezdtek vizsgálódni, és mindhárom tényezőt
megtalálták. A tudat adott, mindenki ismeri, mindenkinek
van, de ezt ugye nem lehet "tudományosan" bizonyítani...
Kvantumfizikai kutatásokra alapozva sikerült feltérképezniük
a kommunikációt: az emberi testmezőt, mely körülveszi fizikai,
anyagi lényünket, és mintegy átmenetet, csatornát képezve,
összekapcsol minket a tudatunkkal. Ezen át áramlik az az
információ, mely testünk minden egyes sejtjét összehangolja,
irányítja.
A
testmezőt sok tényező befolyásolhatja, melyek meglepően
banálisak néha: fizikai ütés, sugárzások, elektroszmog,
stressz, toxinok, nehézfémek és még sorolhatnám. Ezek olyan
környezeti hatások, melyeknek nap mint nap ki vagyunk téve.
Könnyen beláthatjuk, hogy ha sérül az információ, esetleg
elvész, az működési zavart eredményez. Ha ez a kommunikációs
csatorna, a testmező sérül, torzul, akkor az információ
vagy nem jut át, vagy esetleg hibás lesz.
A
testmezőt sikerült feltérképezni, leírni ennek az ideális
alapszerkezetét, és egy számítógépes szoftver segítségével
össze lehet hasonlítani az adott ember egyedi testmezőjét
ezzel az ideálissal. Az eltéréseket jelzi a program.
Az
ideális testmezőre vonatkozó információt kódolták be a kutatók
informált cseppekbe, melyek alapvetően semmi anyagi természetű
összetevőt nem tartalmaznak, kizárólag minimális mennyiségben
kolloid állapotú ásványi nyomelemeket, melyekre amúgy is
szüksége van az emberi szervezetnek. Ezekkel a cseppekkel
a sérült részt kikerülve, direkt lehet a testbe juttatni
a szükséges helyes információt. Ezzel egy potenciált juttatunk
be, a szervezet öngyógyító folyamatait segítve, hogy a helyes
információt felhasználva a folyamatok helyreállhassanak.
Ha esetleg olyan információt adunk, amire nincs szükség,
nem történik semmi, azt nem használja a szervezet; a jónál
nem tudunk jobbat csinálni…
Egy
olyan megoldás került az emberiség kezébe ezzel, ami ténylegesen
oki kezelést nyújthat a különböző betegségekre; hiszen az
eredeti hibát állítjuk így helyre, amely újabb és újabb
rendellenes folyamatot szülne és végül tünetekhez, betegségekhez
vezetne. Ennek a rendszernek a segítségével a test kommunikációs
folyamatai helyreállnak, a testen belüliek és a tudat felé
irányulók is. Ez utóbbi rendkívüli jelentőségű lehet a különböző
tudati, pszichés problémák megoldásában, feldolgozásában
is, mint az eddigi tapasztalatok igazolják. Ezen az úton
egyre jobb lesz a kapcsolat a "felsőbb énnel" is, a tudatossági
szint is magasabbá válik.
Azt
hiszem, ez a jövő útja, az az ösvény, ami elvezet minket
a testi-lelki jólétbe, a harmóniába, és nem csak tüneti
szinten, hanem teljes valónkban, mindenféle mellékhatások
nélkül.